29er EuroCup Final, Riva del Garda – Dani beszámolója

Az idei 29er EuroCup sorozat 10. és egyben záró versenyére hagyományosan Rivában került sor október 23-26. között. A verseny az előző szezonokhoz hasonlóan idén is nagy népszerűségnek örvendett, 153 egység vett részt.

A csapat október 21-én, pénteken reggel indult Balatonfüredről, majd az esti érkezést követően már csak egy vacsora és a szállás átvétele fért bele a napba. A szombati napon szakadó esőre ébredtünk, de mivel ez volt az egyetlen edzésnapunk a verseny előtt, ezért nem tudtuk megvárni, hogy elálljon és lepakoltunk, összeszereltünk az esőben. Délutánra kitisztult az ég és elkezdett fújni északról 12-13 csomós szél, amelyben 2 órát tudtunk edzeni. A regisztrációt követően kaptuk meg a versenyutasítást, amelyből kiderült, hogy a 153 hajót 2 csoportra bontják és 1 pályán versenyeztetik őket, így nehéz körülményekre készültünk.

Az első versenynapon 12:30-kor adták az első figyelmeztető jelzést. Az előzetes meteorológia 14:30-ig fújó, 12-13 csomós, majd leálló északit jelzett. Ez pontosnak bizonyult, 14 óra körül komolyabb leállások kezdtek jönni. 2 futam ment le mindkét csoportnak. Már ezen a napon tisztázódott, hogy a rengeteg hajó egyetlen pályán nagyon kaotikus tud lenni, a szokatlanul hosszú rajtvonal miatt rengeteget számított az is, hogy hol rajtoltak a versenyzők.

A második napon 10 órára volt kiírva a rajt, valamint az előrejelzés egy zivatarfront átvonulását jelezte, amellyel együtt fokozatosan erősödő déli szelet jósoltak. A szél meg is jött 10 órára, először csak 10 csomó körül fújt, majd később erősödött. A negyedik futam végére már 23-24 csomó fújt, majd partra vitorlázás közben már többször 25 csomó feletti szélerő is mérhető, így a sólyázás a megszokottnál izgalmasabbra sikerült, de végül mindenki épségben partot ért.

A verseny harmadik napjára az első naphoz hasonló körülményeket vártunk, kicsit több széllel és magasabb hőmérséklettel az előző napi frontot követően. Végül 10 órakor 23 csomóig erősödött a szél, majd innen kezdett leállni. Ez a nap volt a versenyen az első, amikor napsütésben folytak a futamok, illetve a levegő is 20-22 fokosra melegedett.  Itt már arany-ezüst bontásban mentek a futamok és a mezőny nagy része a tudásszintjének megfelelő ellenfelekkel tudott versenyezni. Az arany csoportnak az északi szélben meg tudták tartani a tervezett 4 futamot, az ezüst csoportnak azonban nem. Így az ezüstben szereplők (többek között a mi csapataink is) 2 órás vízi halasztás elé néztek. Az erősen lee rajtra tűzött vonalon a már nagyon türelmetlen mezőny végül nem tudott olyat rajtolni, amit el lehetett volna engedni, így hat próbálkozás után felkerült az AP alatt az Alfa lobogó.

A negyedik nap kísértetiesen hasonlított a harmadikhoz azzal a különbséggel, hogy a gyengébb északiban már az arany csoportnak sem tudtak három futamnál többet rendezni. Megint 2 óra halasztás, majd ismét négyszer megismételt rajt következett, egészen a limitidő utolsó pillanatáig. Végül 3 futammal fejeztük be az utolsó napot.

A versenyen két egységgel vettünk részt, a BYC-es (Tóth Virág-Kókai Laura) és a csapatunkhoz csatlakozó VGYE-s (Náray Ágoston, Göblyös Bátor) párossal. Mindkét páros számára ez volt az első komolyabb nemzetközi megmérettetés az osztályban, így a fő célunk a tapasztalatszerzés volt.

Virág és Laura jó nagy szeles sebességük ellenére egyelőre nem mindig találták meg a helyüket a nagy mezőnyben, így a rajtoknál is többször beragadtak. Amikor sikerült tisztázniuk magukat, akkor általában jó helyeken tudtak felérni a bójához, ezekből aztán jó futam eredmények is kerekedtek. Végül az ezüst csoportba sorolták őket, ahol többször is tudtak a TOP 5-ben vitorlázni. Számukra fontos tapasztalat volt, hogy egy ekkora mezőnyben mennyire kicsi a lehetőség a hibázásra és az is, hogy hogyan tudnak felfelé lépdelni akkor, ha esetleg valami nem a tervek szerint alakult. Végül az ezüst csoport 18. helyén végeztek.

Guszti és Bátor a szezon második felében csatlakoztak hozzánk, azóta minden versenyen közösen vettünk részt. Ezen a versenyen négy ponttal csúsztak ki az arany csoportból, ezután pedig az ezüst csoporton belül negyedikek lettek, ami számukra szép eredmény. A fiúk legnagyobb tapasztalata a versenyen a mezőnyben való helyezkedés volt. Ahogy ezt kezdték érezni, egyre egyenletesebb lett a teljesítményük.

A csapat versenyszezonja idénre véget ért, azonban az edzéseket télen sem hanyagoljuk el, folyamatos erőnléti edzések és hamarosan edzőtáborok fogják megadni a megfelelő felkészülést a jövő szezonra.