29er Országos Bajnokságon jártunk – Bigi beszámolója
A gardai Eb után elérkeztünk a legnagyobb hazai megmérettetéshez, a 29er Magyar Bajnoksághoz.
Öt egységgel vettünk részt a versenyen, két egységünk betegség és kötelező iskolai elfoglaltság miatt nem tudott velünk tartani. Egy szélviszonyok szempontjából nehéz versenyen vettünk részt az előrejelzések szerint nem nagyon volt esély 8 csomó feletti szélerőre, ez akár azt is jelenthette, hogy nem lesz elég futam a bajnokság érvényességéhez. Bajnokság végül is lett, hála a reggeli keleti szélnek, 8 érvényes futamot rendeztek a 29er pályán.
Csapatunk hullámzó teljesítményt nyújtott, a mezőnyből két egység emelkedett ki a többi helyért nyílt volt a küzdelem. Nálunk a legjobban a Soma és Józsó teljesített, akik egyenletes teljesítménnyel egészen az utolsó napig a 3. helyen álltak. Az utolsó két futamban is megcsinálták azt, amit megbeszéltünk reggel okos taktikus vitorlázással kontrollálták a rájuk veszélyes ellenfeleket, azonban mindkét futamban UFD-t kaptak, és így az eredménylistán jelentősen visszaestek. Sajnálom, hogy ez így történt viszont nagyon büszke vagyok arra, ahogy vitorláztak.
Chiarra és Bozsi nem mindig találták meg a jó oldalt, és bevallásuk szerint az élességgel is voltak gondjaik. A bő szeles sebességük jó volt, azonban a mezőnyben elég szorosan követték egymást a hajók, így egy-egy hiba nagyon megbosszulta magát.
Botiék jó kezdés után sajnos visszaestek, tőlük sokkal többet vártam, de ezen a versenyen nem jöttek nekik a lapok.
Anna és Kavics nem tudták megismételni azt, amit a Spari kupán láttam tőlük, a rajtok után sokszor kerültek kényszerhelyzetbe és onnan már a szél nem adott sok lehetőséget a feljövetelre.
Lilla és Anna (Cini)
Tőlük az alap vitorlázás volt az elvárás sajnos ezt nem mindig sikerült megvalósítani és a hajó hibamentes felszerelése sem ment igazán jól. Sajnálom, mert túl sok előnyt adtak a szintén kezdő párosoknak legalább két hellyel előrébb végezhettek volna.
Összességében a parton és vízen nálunk rendben volt minden és érdekes volt nézni, hogyan változnak a stratégiai elgondolások és taktikai megoldások az élen állók között, ahogy haladunk előre a versenyben. Sajnálom, hogy Somáéknak nem sikerült a dobogó, mert jól vitorláztak.
„Csak az győzhet, aki fölismeri: a győzelem nem fontos.”
Scott Jurek amerikai ultramaraton futó
Fényképek: Gémesi Jóka