Jó széllel és vasakarattal az újabb sikerek felé

A sportmenu.hu-n olvashatunk Laseres ifjúsági versenyzőnkkel, Sigmond Somával egy remek interjút. Büszkék vagyunk Rád, Soma!

Hazai vitorlás-sportunk messze lehetőségei és adottságai felett teljesít a nemzetközi mezőnyben az utóbbi évtizedben, nem mintha az utóbbi 60 évben nem is léteztek volna erőn felüli sikerek, sőt párszor hőstettnek nevezhető eredmények.

Hazai vitorlás-sportunk messze lehetőségei és adottságai felett teljesít a nemzetközi mezőnyben az utóbbi évtizedben, nem mintha az utóbbi 60 évben nem is léteztek volna erőn felüli sikerek, sőt párszor hőstettnek nevezhető eredmények. Elég, ha a Detre fivérek 1980-as csonka moszkvai (pontosabban tallini) olimpiai bronzérmét, vagy az azt követő vb negyedik helyét említjük. Sőt – ugye milyen hihetetlen – az 1960-as római ötkarikás verseny óta minden olimpiára (és előtte még két alkalommal) kijutott valamelyik magyar egység, valamint pár Európa-bajnoki cím mellett összesen majdnem 60 olimpikonunk van ebben a sportágban a szörfösöket még nem is említve. (A teljesség kedvéért a Gádorfalvi Áron 5 olimpián indult és például Atlantában 12, Barcelonában 8 magyar próbálkozhatott.) De visszatérve a mai állapotokhoz, közel 4 évtized óta jövőre Japánban lehet újra esély olimpiai éremre vagy pontszerző helyre, hiszen Berecz Zsombor finndingiben világ, és pár napja Európa-bajnok, Érdi Mária bármely meglepetésre képes, Vadnai Benjámin is kvótát szerzett, és akármilyen bravúr bejöhet neki is. Mindezen előzmények ismeretében most már rátérhetek ezen írásom tárgyára, melyre egy véletlen kapcsán leltem, és jól példázza, milyen megfeszített munka folyik a 144 haza vitorlás tagszervezetből abban a 30-ban, melyben utánpótlás neveléssel is foglalkoznak.

Az idei Kékszalag előtt Füreden véletlenül futottam össze egy fiatalemberrel, aki az épp folyó gyermekversennyel kapcsolatban pár műkedvelői kérdésem kapcsán nagyon szakszerűen igazított el a folyó küzdelemről és annak kapcsán még számos más, vitorlázással kapcsolatos kérdésben. Természetesen hamar kiderült, hogy a ma 15 éves Sigmond Soma a magyar utánpótlás válogatott tagja, és akkor pont egy augusztus végi portugáliai korosztályos kontinensbajnokság előtt állt, melynek nem akármilyen előzményei voltak. Megbeszéltük, hogy az Eb után keresni fogom, hogy beszámoljon nem mindennapi kalandjairól és az Atlanti óceánon elért eredményeiről, kalandjairól, így az is kiderül, hogy néz ki egy ambíciózus fiatal sportoló élete manapság, ha vitorlázik.

– Nem hagyhatom ki az elcsépelt, de kötelező kérdést, bár utánanézve pár dolognak, vannak elképzeléseim az indíttatásodról…

– Apukám nem szokványos nevéből azonnal lehet tudni, hogy ismert vitorlás szakemberről, mesteredzőről van szó, akinek a számtalan fiatal mellett jó néhány neves tanítványa is akadt. Detréékkel – akiket akkoriban edzette is – például 1980-ben ott volt Tallinban, amikor a csonka moszkvai olimpián az egyetlen eddigi magyar vitorlás érmét nyerték meg. De nehogy azt higgye, hogy én azonnal a vitorlázást választottam, általános iskola 4-5. osztályáig sok mindent kipróbáltam, a focitól a küzdősportokig.

– Pedig a lexikonok (vagy a még megbízhatóbb privát infóim szerint) már 2 évesen akár a maláj-szingaléz kalózok uralta indiai óceánhoz tartozó dél-kínai tengeren Singapurban ismerkedhettél volna téli olimpikon biatlonos édesanyád Bereczki Brigitta ölében – no nem az ott soha nem látott hóban űzhető sportágakkal, hanem a vitorlázás élményeivel.

– Igen, látom alaposan utánanézett családtörténelmünknek. Valóban, édesapám Sigmond András a 2000 évi füredi 470-es vb-n szövetségi kapitányként és alkalmi tolmácsként közeli kapcsolatba került a szingapuri városállam vitorlásszövetségének elnökével, aki hazája vitorláséletének fellendítése érdekében egy magyar szakember segítségét kérve éppen az ő tanácsát kérte. Nos, apukám rövid hezitálás után saját magát ajánlotta, így a nővérem (akit az atlétika, azon belül a hosszabb távú futás és akadályfutás érdekel) 2003-ban, én pedig 2005-ben valóban a városállamban születtem, és 2007-es hazaköltözésünkig ott is nevelkedtünk. Szóval nem a vitorlázással próbálkoztam először, csak 6. osztályos koromban, már itthon Balatonfüreden a helyi Balatonfüredi Yacht Club színeiben kezdtem el próbálkozni, természetesen a legkisebb hajóosztállyal, az Optimist-tel. Ebben a kategóriában 3 évig tanultam az alapokat, első versenyemet 2015-ben futottam, különösebb sikerélmény nélkül.

– Pedig gondolom apukád egyébként kimagasló szakértelme nagy segítségedre volt.

– Nem is ő volt az edzőm, hanem Szalontai Bence, de persze a háttérből számos jó tanáccsal szolgált. Ebben a hajóosztályban legjobb eredményem a serdülő ranglista 6. helye volt. 2018-ban léptem egy kategóriával feljebb, a Laser 4.7-be, mely még mindig utánpótlás osztály, ahol az ’19-ben életem első országos bajnokságán U16-ban 3. lettem, az év végi összetett ranglistát nyerni szerettem volna, de meg kellett elégednem a második hellyel. Egyben az U16-U18-ban 3-4 fiú társammal együtt bekerültem a korosztályos válogatottba.

– Mennyi és milyen jellegű munka, edzés van mindezen eredmények mögött?

– Tavasztól őszig szinte mindennap vízi gyakorlás és kétszer kondiedzés, télen pedig csak kondizás és izomcsoport építés, valamint állóképesség fejlesztés (futás, kerékpár).

– Ahogy elnézlek téged, 15 éves létedre szép szál fiatalember vagy…

– A vitorlázás alapja megfelelő izomerő, azon belül a comboknak különösen erősnek kell lenni, a fejlődésnek, előrelépésnek a hajóosztályokban ez az alapvető feltétele. Szinte állandóan ki kell lógni a hajóból, óriási erő kell ehhez, egy futam pedig úgy 40-50 percből áll, és egymást követő napokon akár 10-12 futamot is kell teljesíteni. Én most 182 centi és 63 kiló vagyok, elmúlt télen több kiló célirányos izmot növesztettem és teszem ezt most is folyamatosan. Berecz Zsombi világbajnokunk például 195 centi és közelít a 90 kilóhoz, ő természetesen már régóta nagyobb, olimpiai osztályú hajóban (Finndingi) versenyez.

– Te mikor szándékozol feljebb lépni?

– Amikor az előbb említetteknek teljes mértékben megfelelek. Addig nem is érdemes, mert csak szenvedés lesz belőle. Jövőre már az U17-U19-ban akarok indulni Laser Radiallal.

– És akkor térjünk rá a kútba esett portugáliai edzőtáborozásra és a végén mégis csak összejött, számodra pedig meglehetősen jól sikerült Európa-bajnokságra.

– Idén januárban merült fel, hogy az áprilisi portugáliai Laser Eb-re az eredményesség érdekében háromszor egy hetes edzőtáborral készüljön az U16-18-as leány és fiú válogatott keret (2-3 lány és 4-5 fiú) ott a helyszínen. A fölszereléseket, hajókat, vitorlázatot busszal ki is szállították Vilamourába és két edzőtábor a többieknek meg is volt, én a harmadikba, a márciusiba akartam becsatlakozni, de akkor már a Covid helyzet közbeszólt és a kontinesbajnokságot is elhalasztották, az érintett versenyzőink minden szerelése – így az enyém is – pedig ottmaradt. Az Eb várható és remélhető új időpontjáig pedig kölcsön és tartalékfelszereléssel, némileg szkeptikusan de teljes gőzzel készültem. Aztán augusztus elején végre megjött a megváltó végső kezdési időpont és pár nappal előtte augusztus közepén repülőgéppel a 4 fős fiú utánpótlás válogatottunk is kiutazott. Szerencsére a teljes otthagyott felszerelés hiánytalanul és épségben várt ránk, és 5-6 napot aklimatizálódhattunk a mindannyiunknak ismeretlen óceánhoz, időjáráshoz, áramlatokhoz és szélviszonyokhoz.

– Milyen elvárása volt a csapatvezetésnek és te milyen szereplést tartottál reálisnak, illetve életed eddigi legfontosabb és legrangosabb versenyén mi volt a legmerészebb vágyad?

– Nem volt teljesítménykényszer laser edzőnk, Csomai József nem tett külön pszichés terhet ránk, tisztában voltak azzal is, hogy a vírushelyzet miatt nem volt ideális a felkészülésünk. Ami a saját elvárásaimat illeti az a 107 fiú indulóból az aranycsoportba (azaz az első három napi hat 50 perc körüli selejtező futamából a legjobb 54-be) kerülés volt minimális célom, amit harmincadikként elég biztosan hoztam is. Ott aztán akadt betlim 33. hely) és egész jól sikerült (4. hely) futamom is. Szerencsére egy futamot, a legrosszabbat lehet ejteni. A döntő mezőnye elég sűrű volt a keresztbeverések miatt és majd mindenkinek akadt eldobós eredménye. Végül a két (U16, U18) összevont korcsoportban abszolútban 30., U-16-ben 12. lettem, és a nagy vágyam, a top 10 nem jött össze.

– Gondolom a számos élmény mellett az óceán, az elit versenyzők hada, vagy bármely más, eddig még ismeretlen tényező mellett azért akadtak kellemetlenségek is. Abban a népes mezőnyökben nem lehetett könnyű elkerülni ütközéseket, konfliktusokat, a szélcsendben pedig gondolom előfordult a pumpálás is.

– Bár hektikusan változott néha a szélerősség és irány, ilyen erős szellőkkel és hullámokkal még nem találkoztam, úgy éreztem, most lettem igazán nagyszeles versenyző. A pumpálás persze tilos, és ha észreveszik a bírók, azonnal kifütyülnek, nem is próbálkoztam vele. Az egyik futamon pedig kétségbeesve tapasztaltam, hogy riválisaim ugyanabban a szélfuvallatban elsuhannak mellettem. Aztán egyikük látván értetlenségemet, tehetetlenségemet, integetett, hogy a hajó egyenes haladását biztosító, (a tőkesúlyt helyettesítő), az oldalsodródását megakadályozó, leengedhető schwert-et (uszonylapot) nézzem meg. Hát „az öböl összes hínárját” magammal cipeltem pluszsúlyként.

– Nem is olyan régen a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) honlapján olvastam a vitorlás szövetség főtitkárának Holzhauser Andrásnak beszámolóját. Az utánpótlás-neveléssel kapcsolatban többek között azt nyilatkozta, hogy , hogy jelentős az oktatótáborok és a tanulni vágyó gyermekek száma, de a sportág drága háttere miatt az élsportig kevesen jutnak el, ők is főleg a tehetős szülők és szponzorok segítségével. Te hogy állsz ebben vonatkozásban?

– Nem csak a szüleim, de a nagynéném és nagybátyám, az egész nagy család segít, amiben tud. A vitorlákat meg kell venni, az edzőtáborok, a versenyekre való utazás, személyes felszerelés, táplálkozás, vitaminok, tagdíj, stb. nem kevésbe kerülnek. Mivel tavaly a legsikeresebb újonc lettem, a Monautix Kft, a Rooster Sailing termékek magyarországi forgalmazójától féláron juthatok hozzá a termékeikhez”.

– Hogy állsz a tanulással, és hogy tudod összeegyeztetni az élsporttal? Ezt azért is kérdem, mert édesapád – aki állandóan kampányol és népszerűsíti a gyerekek és fiatalok körében a vitorlázást – és az imént említett Holzhauser úr kampányt indított azért, hogy a Balaton közeli iskolákban a vitorlázás is bekerüljön valamilyen formában a tantervbe.

– Az ország legismertebb és legelismertebb középiskolájában, a veszprémi Lovassy László gimnáziumban kezdtem meg pár napja a második tanévet, mely arról is híres, hogy a diákok szerint olyan jó oda járni, hogy többségük hétköznap a tanítás után is ott lóg, egészen az épület zárásáig. Ennek nagyon örülök, bár utóbbi rám nem jellemző, mert a fentebb már említett edzésekre, gyakorlásokra kell sietnem. Példaképem az összeegyeztetés terén a hosszútávúszó világbajnok Rasovszky Kristóf, aki ugyanitt végzett és a tanulásban is mindig helyt állt.

– Hát akkor jó tanulást, eredményes versenyzést és továbbra is csak semmi pumpálás.

Latest news: e cikk leadásakor vasárnap este jött a legfrissebb vitorlás hír: a 4 napos (10 helyett végül csak 5 futamos) balatonfüredi országos magyar bajnokságon Sigmond Soma élete első magyar bajnoki címét nyerte korosztályában az U16-ban, abszolútban (az U18-at is beleértve) második lett.

Márton István
Forrás: http://sportmenu.hu/jo-szellel-es-vasakarattal-az-ujabb-sikerek-fele/