STRANDHAJÓZÁSOM TÍZ ESZTENDEJE MÚLT LETT EGY HÉT ALATT – Péntek Gábor írása

Az elmúlt egy hét, a 2023-as Kékszalag hete alapvetően megváltozatta az elképzeléseimet a további vitorlázásról. Korábban a Középső-medencében vitorlázgattam, kifejezetten a nyaraláshoz köthetően, ezért is neveztem el strandhajózásnak azt, amit műveltem. 3 évvel ezelőtt kerültem a BYC-be, ahol legelőször is a Klub megszólítás utalt arra, hogy itt valami egészen más lesz, mint amit korábban „kikötőkben, telepeken” láttam. Az edzésre készülő, edzésről beérkező gyerekek, sportolók látványa egészen új hangulatot mutatott, de a versenyen indulás még nem fogalmazódott meg bennem. A Magyar Öttusa Szövetség FB elnökeként már a második olimpiai ciklusban vagyok szoros kapcsolatban az élsporttal, a versenysporttal, de az, hogy magam is műveljem a versenyzést, valahogy nem érkezett el. A Klub hangulata, a közgyűlések, a BYC Bál azonban lassan világossá tette, hogy itt bizony előbb-utóbb versenyezni kell, versenyeken el kell majd indulni.

Sopi oldotta el az utolsó reffcsomót, amikor a nyár elején egy verseny előtti készülődést szemlélgettem a kantin teraszán, rámkérdezett: „Te miért nem jössz játszani?!” Valamit motyogtam, hogy nincs csapatom, nincs mannschaft,… de már én sem vettem komolyan a saját válaszomat. Felhívtam egy régi barátomat, aki OD8-as hajón versenyzett már pár éve, hogy jöjjön velem a Horváth Boldizsár Emlékversenyre, mert el akarok indulni a KÓSZA-val, és lehetőleg szerezzen még egy embert a csapatából. Ez olyan jól sikerült, hogy még a kormányosuk is felkapta a fejét, hogy mi ez a Balaton 21-es, elfér ezen négy ember? Elfért 😊

Viszont Csabi barátom bartert kért, azaz várt a Kékszalagra a hajóján, lehetőleg sportorvosival, VIHAR regisztrációval,… és itt végképp elszabadult a folyamat. A sportorvosi vizsgálat gyorsan megvolt az öttusa keretorvosunknak köszönhetően, a regisztrációval kapcsolatban a lányok a BYC Irodán megértően oldották fel a tájékozatlanságomat, és ha már magamat regisztráltattam a VIHAR-ban, eszembejutott, hogy KÓSZA előző tulajdonosa több versenyen is indult a hajóval, a vitorlaszám megvan így néhány email váltás, dokumentum beküldés után a hajó is benne volt a nyilvántartásban.
A Horváth Boldizsáron remek szél fogadott bennünket, néha talán kicsit sok is volt nekünk, de szépen körbementünk, a tapasztaltabb srácok szerint kivitorláztuk azt, ami a hajóban van, bár a spít nem húztuk fel, mert a szél sem engedte, meg mint kiderült a felhúzó kötelet is valaki valamikor rossz helyen vezette ki. Ez lesz a következő feladat, kijavítani és kipróbálni, „ha már van”. A verseny előtti készülődés, a regisztráció hangulata nagyon megfogott, és igazolta, hogy ez nem feltétlenül csak egy éles verseny, hanem egy jó játék.

Ez a hangulat csak tovább fokozódott a Kékszalaggal, ahol egy Regina 30-as fedélzetén indultunk, négyen. Jó lett volna még egy tag a várható erős szél miatt, de sajnos nem sikerült bővíteni a csapatot. A verseny a halasztás miatt még izgalmasabban indult, kaptam is az ívet, hogy jókor vagyok én is „elsőbálozó”, de felkészítettük a hajót és magunkat is rendesen. A rajtnál sajnos rossz pozíciót választottunk, talán a tapasztalatlanságunk, félénkségünk miatt kimentünk a rajtvonal vízközép felőli végére, ahol kisebb volt a nyüzsgés. Hamar láttuk, hogy a part alatt elment a mezőny, és ezt a pozícióvesztést már nem tudtuk korrigálni a verseny végéig. Ettől függetlenül élvezetes vitorlázás volt a közismerten ritka jó szélben egészen Zánkáig, ott kezdett leállni a szél, és lassan csobogtunk el a híres-hírhedt Keszthelyi öbölig, ahol éjjel egy körül vettük az utolsó bóját, de még kellett két óra szenvedés a gyenge szélben, hogy kijussunk a Györöki fokig. Györöktől viszont megérkezett a „hajnali szél”, ami 6-6,5 csomós sebességgel vitt el Akali elé. Itt várt a már sokak által „megénekelt” lavór és forgolódó semmi szél, ami elvitte az addig reális reményeinket a 24 órán belüli befutóra. Nagy nehezen elvergődtünk a Csőig, ott szerencsére már jött a frissülés, amivel simán átmentünk. A felerősödő északi szélben még küzdöttünk egy nagyot a befutóig, amit 13:06-kor abszolváltunk. Attól függetlenül, hogy több, mint 30 órája talpon voltunk, óriási volt az öröm, az elégedettség, hogy megcsináltuk, körbementünk. Az első örömfröccsök után jutott erőnk rendben elcsomagolni a hajót, közben felidézve a zendülési (feladási) kísérletek sikeres leverését.

Remek érzés volt adni, és fogadni a gratulációkat a Klubban, ami eddig talán kissé elcsépeltnek tűnt, hogy azok az igazi hősök, akik a mezőny utolsó harmadában futják végig ezt a hosszú versenyt, most más értelmet nyert, valóban büszkeséget okoz.

Mit mondhatnék,… idén több Kékszalagon ugyan nem indulok, de várom a Klub háziversenyét, a következő rövidebb versenyeket, és köszönöm mindenkinek a támogatását, ösztönzését!

Balatonfüred, 2023.07.10.
Péntek Gábor
(KÓSZA, H-1532, Balaton 21)