Búcsú id.Rauschenberger Miklóstól

Búcsú id.Rauschenberger Mikitől

Ma reggel kaptam a szomorú hírt, hogy 2016.március 14-én Miki szíve szép csendesen megállt.

Amikor pár hete telefonon beszélgettünk, próbáltam egy kicsit felrázni, de szavaiból azt vettem ki, hogy Ő már felkészült arra, ami mindnyájunk sorsa lesz előbb vagy utóbb.

Felnézek az íróasztalom előtti falra, és a sok kép közül az egyiken ott van Miki, a rendezőcsapatom egyik állandó tagja. Könyököl az asztalon és nagyon elgondolkodik valamin. Igazi mikis kép.

Életünk hasonló pályán futott.  Mindig nevetve mondta, hogy 17 nappal fiatalabb nálam. Együtt tanultuk az autóvillamosságot a Veszprémi Volánnál. Ő Veszprémben, én Balatonfüreden. Az Építőkben kezdett vitorlázni, majd a Veszprém Volán megalakulása után oda igazolt. Itt alakult ki baráti kapcsolat közöttünk, ennek eredménye lett, hogy fiát, Micót, aki akkor az egyik legtehetségesebb Cadet versenyző volt, a Balatonfüredi Sport Clubhoz igazolta át. Akkor edző voltam a BSC-ben. Hihetetlen apai szeretettel és nagy konoksággal egyengette Micó útját. Megszámlálhatatlanul sok órát töltöttünk együtt edzéseken és versenyeken.  A téli tornatermi edzéseken sokat fociztunk ellenfélként, és szerinte szemtelen gólokat kapott tőlem.

Tökéletesen ismerte a hajók beállítási fortélyait, megcáfolhatatlan gondolatokat fejtett ki a taktika és a beállítások tekintetében.

Munkájának eredménye Őt igazolta. Fia ma az egyik legjobb, legképzettebb hazai versenyző.

A vízen nagyon otthon volt, ismerte annak minden rezdülését.

Ezért is vettem rá a versenyrendezésre. Szép lassan abban az egyik legjobb lett. Nálam a rajtvonal lerakása mindig az Ő feladata volt. Tudta, érezte, előre látta a dolgok alakulását. Félszavakból értettük egymást. Ha valami miatt nem tudtam odafigyelni, akkor is biztos voltam abban, hogy Miki

precíz munkát végez. Látott a pályán és azonnal figyelmeztetett a változó szituációkra.

A Balatonfüredi Yacht Club 135 éves évfordulójára rendeztünk egy kiállítást Litkey Bence segítségével, amikor Miki elhozott egy gyönyörű kétárbocos schooner yacht  makettet.

Nagyon sokan csodálták meg, és azt hiszem, innen indult az a munka, amelynek eredményeként ma sokak birtokában szebbnél szebb vitorlásmakettek vannak. Egyik munkája, egy kis DN, Dél-Koreába került, és az ottani állami televízióban is megmutatták.

A schoonert barátságunk jeleként a kiállítás végén Miki nekem ajándékozta. Mindennap itt van előttem, az íróasztalomon. Ahogy naponta rápillantok, mindig Miki jut eszembe.

Csak mától egy kicsit máshogy.

Elment az alkotó, a barát, egy jó „vízi ember”, a fater.

A versenyek után, amikor megköszöntem rádión a CSAPAT munkáját, mindig volt egy mindenki által ismert jelszavunk: „Találkozunk a hatos bójánál!” Ez a BYC büféje volt.

Mától egy új jelszavunk van, Miki: Találkozunk a hetes bójánál!

Nyugodj békében!

Hantó István