Ebéd a New York Yacht Clubban – Simon Karcsi bácsi beszámolója a világ egyik legpatinásabb vitorlás klubjáról
Élmény volt számomra, mint a vitorlázás szerelmének, hogy december 6-ra meghívás alapján meglátogathattam a világhíres New York Yacht Clubbot (NYYC) egy kellemes ebéddel egybe kötve.
A meghívó nem volt más, mint Tom Sebök, egy régi iskolatársam fia, mind a ketten az exkluzív klub tagjai, – mert csak így lehetett a klubba belépni. Édesapja a jó nevű Füredi Vasasban vitorlázott Csillaghajó osztályban és 56 után az USA-ban kötött ki, de előtte elvette Sz. Annát, aki szintén Füreden vitorlázott.
Két okból volt élmény függetlenül az igazi klub körülmények között felszolgált finom ebéd mellett: a világ legismertebb vitorlás sport esemény fellegvárában lehettem, a híres Amerika Kupa kezdeményező, alapító és 26 alkalommal győztes intézményben.
A klubot 1844-ben alapították és az Európába átvitorlázott America nevű schooner 1851-ben a Wight sziget körüli versenyen 15 angol yachtot legyőzve megnyerte az akkori 100 angol guinit érő kupát az NYYC színeiben és Cox Stevens kormányossal.
A clubban az eredeti kupa másolata látható, ma érték nélkül a nemzetközi vitorlázás felsőbbrendűségét szimbolizálja. Az eredetit, mint vándordíjat a 3 évenként megrendezett kupa verseny győztese őrzi meg és viszi magával.
A másik élményem az volt, hogy láthattam belülről azt a klubbot, melyhez némi kapcsolata volt a Széchenyi-családnak. A klub életében nagy szerepet játszott a vasútépítő igen gazdag és nagy befolyással rendelkező Vanderbilt család és tagjai 7 alkalommal vettek részt Amerika Kupa versenyen, mint győztesek.
Gróf Széchenyi Imre fia, László, a főrendi ház tagja, királyi kamarás, diplomata, 1908-ban feleségül vette Cornelius Vanderbilt III. Gladys nevű leányát New Yorkban. Az após vasúti mérnök volt, feltaláló 30 találmánnyal, és az I. világháború alatt a hadseregben tábornokként szolgált. Katonaként megkapta a Kiemelkedő Szolgálatért Érdemrendet, és a francia Becsületrendet. Mint egyént, szakálas költői alaknak ismerték. Gróf Széchenyi Imre vitorlás múltjáról nem találtam adatot a NYYC-ban.
A NYYC-ról: érdekes módon, a klub nem a víz mellett helyezkedik el, hanem a 44. utcában található Madison Avenue és a 6. Avenue között. A vitorlás telep New Portban van a Rhode szigeten. Hatalmas könyvtárában 15.000 könyvet őriznek térképtárral együtt, és 1880-tól a kiadott jeles vitorlás magazinok is olvashatóak. Érdekes a híres hajó-óra gyűjtemény is. Az étterem helyisége hű másolata egy fregatt vitorlás fedélzet alatti részének, fával burkolva. Csak az ágyak hiányoznak.
Egy kicsi szabad falfelületet sem lehet találni, mert elborítják a vitorlás hajó modellek és a híres festmények. A tárolókban is modell-modell hátán van elhelyezve.
Korának világhíres hajótervezője – Nathanael Herreshoff -, a NYYC „ udvari tervezője”, akinek munkáira nagyon büszkék. Az általa tervezett vitorlás hajók modelljein lehet látni a vitorlás tervezés és építés evolúciójának lépéseit. Általa tervezett Amerika Kupa győztes hajókat is meg lehet csodálni: Vigilant 1893, Defender 1895, Columbia 1899 és 1901, Reliance 1903, Resolut 1920, Enterprise 1930. Ezen kívül egy hajógyára is volt, ahol a yachtokat építették.
A klubban fényképezni tilos, mert a hatalmas, nagy értékű modellek mellett rengeteg ezüst és igen értékes trófeagyűjtemény is megcsodálható. Rengeteg versenyt rendeznek, és szigorúan őrzik a vitorlás hagyományokat.
Miután bemutattak a NYYC titkárának és átadtam a Balatonfüredi Yacht Club alapításának 140. éves évfordulójára írt könyvemet, belelapozva megjegyzést tett – miután látta a klubomról készített légi felvételeket -: „ Önök szerencsések, mert a klub házukat a kikötőben horgonyzó vitorlások és víz veszi körül, bennünket meg felhőkarcolók és nagy forgalom.”
Az ebédet („lunch”) kiváló szakértelemmel szolgálták fel, és elgondolkoztam, hogy itt Füreden, a 23 évvel fiatalabb klubban mikor lehetünk büszkék eddigi méltó eredményeink alapján, – hazai viszonyok között- olyan körülményekre, mint amit ott láttam. Nem csak a vitorlázás szeretete kell hozzá!
A NYYC honlapja: http://www.nyyc.org/
Simon Károly
Balatonfüred, 2011. február 10.