Finn Masters VB 2010, Split

Finn masters világbajnokság
2010. május 21-28. Split (HR)

4 kontinensről 26 ország 168 finnes versenyzője képviseltette magát a Splitben megrendezésre kerülő 2010. évi finn Masters Világbajnokságon. Az öt versenynap alatt viharos és gyenge szelekben 7 futamot rendeztek meg. A magyar színeket 17 egység képviselte.

Lejjebb olvashatjátok a verseny beszámolóját, Pay’r Egon tollából. A képeket pedig a Galéria menüpontban találjátok.

kedves Barátaim, megint elmúlt egy év a pünkösdi beszámoló óta.

Hé! Szomszéd!  a Kendtek háza teteje nem sérült meg a nagy szélviharban?
Nemtom…még nem találtuk meg…

Imigyen viccelődtünk Agárdon hajópakolás közben, míg a szél sivítva pengette  különféle hangokon a merevítő köteleket 70 mérföld/ órás sebességgel, kinyomva a vizet  a partra.
Kis Katekizmusos műveltségem alapján tudom, hogy Húsvétra számolt 50. napra gyütt meg a Szentlélek, nagy széllel, na de ekkorára bűnös lelkem álmában sem gondolt.
Szóval amíg a „nyomáskiegyenlítődés”  kedve szerint csavargatta a fákat, nem siettem az indulással Splitbe, ahol a szokásos „pünkösdi Király” választás analógjára Finn World MAster Champhionship  keretében összemérjük ki mennyit hülyült tavaly óta…

Sipi (Sipos Peti) vezetésével  17 magyarka jön versenyezni a „Veterán VB”-re
Korosztályosan 40-50, 50-60, 60-70, 70- a „doboz”-ig lehet csatázni, persze az összetett eredményt is értékelik. A 70 felettiek  a Legendák…. és tényleg! Valahogy úgy kéne csinálni, ahogy Ők: megélni, keményen, harcosan, életigenlően.

Az éjszakai autópálya  időnként zuhogó esőben, kormányt csavargató időben  nagyszerű dolog, ha már túl vagy rajta… Hotel Jadran… már alszom is. Sportszállás, emeletes ágyak, tisztára fiatalságom ifihangár érzése, csak itt van meleg víz, no meg néhányan „csatolt fájlokkal”(családtagokkal) megtűzdelve érkezvén erősen konszolidálja az amúgy macsós böfögést és fingorászást…Valóban öregszünk, amit jólneveltségünkkel próbálunk leplezni.

Amíg „kisfiamtól” kölcsönkapott hajó megérkezik versenyzőtársunk Graham utánfutóján, motorcsónakázással, és városnézéssel ütöm el az időt. Split Miskolc nagyságú város, amit a kikötői forgatag és azt körülvevő élő történelem évszázados  épületeit mintegy brilliánst emeli ki a hegy túloldalán nyújtózkodó iparváros, a panel tömbök oldalát díszítő klíma berendezések, Tv parabolák, a száradni kitett ruhák  kontrasztja.

Diocletianus kis „villájában” megtudjuk, hogy ő volt az egyetlen római császár, aki a Birodalom védelmében,(akkoriban nem volt épen kicsi) és a hatalom megtartása érdekében való futkosást megunva, egyszer csak lemondott, és eljött Splitbe pihenni( kis római nyugdijas…)

Ami fantasztikus, hogy a palota ma is él, emberek lakják, kisebb nagyobb lakásokat kialakítva. A köztereken vendéglátás, zene, csecse becse, ajándék… majd vissza a sétányra, ahol a telihold aranyló fény csíkja  egy egy  hajót ragyog be, a tengerről jövő langyos meleg szélben, mint a csíkos és pöttyös leányregényeknek romantikus lélekemelő érzései – s lám fiatalok csőrözgetnek a part menti padokon: a természet csapdája a faj fenntartása érdekében… (meglehet, csak irigykedem?)

A verseny…

„Esőben nem lehet…naná, hogy esőben nem lehet…”Sipiiii intézkedj! És lőn: Gyönyörű napsütés, álom szép szél, 18C a tenger, ismerős arcok, mosolygó hollandus, bukósisakos germán, műfogsorát billegtető öreg angol, rengeteg náció dél afrikaitól Új Zélandig.
Közel 170 hajó lobogtatja a vitorláját : igazi szerencsejáték, mint a bőrgyógyászat… ha sikerül ügyes vagyok… ha nem, hát akkor úgyeeee…

A csoportokat „véletlenszerűen” sorsolja a számítógép- így én is azon szopó ágon vagyok sok magyar testvéremmel, hogy mindig  az erős csoportba kerülünk: világbajnokokkal, olimpikonokkal  zsúfolt mezőny, míg a másik részlegben talán kicsit könnyebb lenne utat találni.
Kezdetben a reménykedés… nem olyan rossz ez… van kieső futam is, kezdetnek egészen jó stb .
Első nap mindjárt 3 magyart büntet a jury, köztük engem is: a befutó előtt 10 méterrel hirtelen úgy ítéli meg hogy a jó méteres hullámokon „billegtetem” szándékosan a hajót – örülök, hogy nem estem ki belőle…( számolok 10-ig magamban..) nem! nem üvöltesz!   csak vérben forgó szemekkel végrehajtom a büntetést – 720 fok –  két teljes körözés, alig 25 hajó vágtat be ez alatt…

Kedd:  tingli szél, szétszóródott mezőnyt összeszedik, motorosok vontázzák a versenyzőket a rajthelyhez, kis erősödésben elkezdődik a játék.
A piros csoport rajt után szinte vezényszóra elindul jobbra a szikla felé. A szél közben legyengül, és csak az egészen gyorsaknak sikerül kiegérkedni magukat onnan. Jó fél óra elteltével megerősödik bennem a tudat, ha utolsó leszek is, a sziklához nem megyek…Talán ha 10 versenyző van ezen az állásponton, mi igyekszünk a nyílt víz felé osonni a közben teljesen le-leálló fuvallatokban.A többiek, mint a lemmingek mennek a sziklához…
Schőmer Andris a „legvénebbikünk” a vízről még időben visszakeresztezné a mezőnyt, látszatra sikerrel.
Engem a mögöttem loholó labanc nem enged kifordulni, az alattam lévő orosz csasztuskázva sistereg  – jajj édes Jó Istenem…mit csinálok rosszul? kezdünk megállni, itt fogunk teljesen lemaradni…
Aztán bejön a vitorla…ácsorgás, izzadás, szitkozódás… majd megjön egy fuvallat, sőt, már ülök a hajó oldalán a kucorgásból… tudom venni a bóját…hihihi …vezetek!  egyszer csak a nagyorrú francia vágtat elő alulról egy másik osztrákkal… 3.-nak veszem a bóját, közvetlen mögöttem az orosz- a labanc teljesen lemaradt egy lavórban. Irreális, de nagyon jó érzés látni magad előtt majd 90 hajót, ahogy jönnek feléd…
A hátszél vége előtt a futamot lelövik- addigra teljesen olajjá válik a víz, egyetlen fodor sem ráncolja.
Nagyot úszom a tengerben- hideg még, de most jól esik.

Szerdán aspirálásunkat ,hogy ismét a Balatonra hozzuk a versenyt, az elnök úr ügyesen elkormányozza: majd ő előbb személyesen körbeutazgatja a helyszíneket, és megítéli a lehetőségeket… ajwee…

Egész nap olvasgatás, az ausztrál 3- Jake Gunther) mesél    nekünk Ausztráliáról-
várjuk, hogy vége legyen a napnak.
Hirtelen,sőt meglepően Kustic a verseny rendezője profi módon 17.15 kor vízre vezényelte az flottát, és megmentette a napot – végig kitartó szélben egy „holdfényregattát” rendezett nekünk: teliholdas szürkületben érve partot, ha nem is mentem jól, de emléknek biztosan megmarad…
ugyanis az egyetlen spanyol induló, a kikötőben lötyögés közben nem várt szelet kapott és belerontott a hajómba betörve annak deckjét.

Csütörtökre megjött a szél „átlagos 15 csomó”, hatalmas hullámokkal, ami a Kastel öbölbe vitt mezőnyt kissé megrostálta.
Igazán nehéz volt okosnak lenni, az öbölből visszajövő hullámok interferáltak a vízről jött hullámokkal, közben valami kiszámíthatatlan áramlások tették még véletlenszerűbbé az előrejutást, a szél meg az öböl bejáratában megcsavarodva turbulált…szóval rendkívül izgalmas és fárasztó volt, de kevesen élvezték, az biztos…leginkább a hazajutást, ami közel 2 órás krajcolás volt, a 2 fárasztó futam után. Többeknek sikerült „leesni a hullámról”, vagy az egyszerűen csak beterítette a hajót vízzel és az megmerült.Így járt Ebadta harcostársunk is, akit azután Fabris Minski a horvátok egykor volt olimpikonja mentett,motorosáról  ruhástól beugorva a vízbe, visszaállítva a hajót, kiszürcsöltetve belőle a vizet visszajuttatta boldog tulajdonosának…

Utolsó nap. Még 2 futam, és usgyi haza…

A szél délelőtt mérséklődött. Az áramlás viszont maradt, vagyis a kettő különbségeként fokozódott. Aki nem húzott ki egészen a partig, azt a folyás elragadta, és csak nehezen tudott felérni a bójához. Magam is csatlakoztam a helyi erőkhöz, akik ismerve a tenger trükjeit a spliti fortélyokat felhoztak 20. körüli helyre, ahol aztán a bukósisakos német megtalált – sikerült 4-5 helyet mindkettőnknek hátrébb csúszni: Ő a „sájsze” én pedig az „idiot” szavacskát mosolyogtam orcájába.

Az utolsó futamra nagyon elfáradtam, a szél pedig beerősödött.Talán, ha még bírom a csimpaszkodást jobb helyen futok be, de gondolati síkon vétettem sok hibát, örültem, ha végre befuthatok, már minden mozdulat nyűg volt. Szinte fájtak a hullámok. Érdekes módon az utolsó kilométeren valahogy megint belead mindent az ember, mozgósítva a végső tartalékot.

Befutó utáni hajópakolás – na azt már nem, csak holnap indulunk haza…
Díjkiosztó, örömködés, vacsora,  horvát barátainkkal egy kis borozás, majd ájultan alvás.
Konvojban hazafelé a knini úton- a háborúból maradt szétlőtt házak mementó… fura érzés a történelem…20 éve volt a háború…jut eszembe : szerbek, bosnyákok, montenegroiak nem indultak…

Jövőre Punta Ala Olaszország lesz a helyszín,.

Egon