fbpx

Gálos Kálmán és egy kecses vitorlás a Balatonon – Történeti színes #8

„Expresszvonatok futamodtak a balatoni tájakra is, mert az idevaló képek nemcsak azokat igézik vala, akik Kisfaludy Sándor regéiből szívták magukba e táj szerelmét, hanem megigézik ama világjáró utazókat is, akik már unatkozva nézegették a svájci havasok piros ibolyáit is. Itt, a Balaton partján nagyon is ismerték Gálos Kálmánt, aki szekérderékkal hozta ide az idegeneket, vonatokat, gőzhajókat indított a tiszteletükre,fogadókat építtetett nekik, amelyeket a „Hableány”-ról, a „Sió”-ról, a „Fogas”-ról, a „Sellő”-ről nevezett el, kikötőket fundált ki, automobilutakat tervezett, és szerelmes volt komolyan a méla tóba, amelyen Ady Endre költeményei révén Léda nevű vitorláson himbálózott, szomorúan, egyedül, szívbajával bíbelődve, amikor azt hitték felőle az emberek, hogy ez a vőlegény külsejű férfiú a legboldogabb ember Magyarországon, hisz műve nagyszerűen sikerült, az idegen nagyobb kedvvel forgott itt, mint a kisasszony a szupécsárdásban. Minden idealizmusa mellett, amelyet Budapest iránt érzett: a benne elrejtőzött költő ott bukkant fel a Balaton mellett, ahol valóban könnyen költővé válhatik mindenki. E napsütötte, drágalátos tájon, a regékből jövő habok méla partjain, szerenádozó holdvilágok mellett, a távolból hangzó csónakos-daloknál, az örök romantikában, amely a Balatont körülveszi, költővé lett az a kedves ember, akinek egyébként nem volt másra gondja, mint arra, hogy a londoni kenőcsgyáros hogyan érzi magát Magyarországon.(…) A Léda kifeszített vitorlásaival futott a Balatonon, és egy haldokló embert vitt, aki a szívbajával járó gyötrelmes betegséget leküzdve, mindig kedves, szeretetre méltó, udvarias formában igyekezett mutatkozni embertársai előtt.”

(részlet Krúdy Gyula: Egy krónikás könyvéből – Gálos Kálmán vagy egy boldog korszak Budapest történetéből)

Léda (kép forrása: Dulin Jenő: A magyar vitorlázás története)

Gálos Kálmán (1889-ig Goldspitzer, Rábapordány, Sopron vm., 1871. – Budapest, 1925. május 18.) közgazdász. Hírlapíróként kezdte a pályafutását, majd svájci és németországi tanulmányútjai nyomán az idegenforgalom fellendítésén kezdett dolgozni. Az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat vezérigazgatójaként sokat tett a Balaton idegenforgalmának fejlesztéséért. Részt vett az ÉGISZ, a NAUTIKA és a Balatoni Jachtépítő Rt. megalapításában; a balatonfüredi Királyi Magyar Jachtklubnak tagja, majd háznagya volt. Könyvet írt az idegenforgalomról s irodalmi színvonalon álló jelentéseket szerkesztett. Gyakran kérték fel külföldi nemzetközi konferenciák vezetésére, s vállalatának szervezetét a külföldi intézmények is átvették. Harcolt a Balaton vidéke fejlesztéséért.

(Zalai Életrajzi Lexikon)