Swiss Nationals, Nacra 15 European Super Series, Bartos Betti – Egervári Marcell (BYC/Katamarán Suli) a dobogó harmadik fokán
Október közepén került megrendezése a genfi tavon a Swiss Nationals, azaz a Svájci Nacra 15 osztály hazai bajnoksága. Mivel ez egyben a European Super Series egyik állomása, adódott a lehetőség, hogy ha már rendeztünk egy fordulót, Almádiban, miért ne vegyünk részt ezen mi is. A versenyre hat országból 21 egység nevezett be.
Szombaton, az első versenynapon a rendezők amolyan „Kenguru módjára” 😊 12 órára írták ki a rendezvény megnyitóját, így kivételesen volt időnk a reggeli lustálkodásra. A megnyitó rapid volt és közérthető, nem pazarolták feleslegesen a szót. A lényeg, érezzük nagyon jól magunkat és tartsuk be a sportszerűség és a versenyvitorláztás szabályait. Ezt követően felöltöztünk, felszereltünk és vízre szálltunk.
Egy sólyán, komolyabb stég támogatás nélkül került vízre az összes egység, ami azt is jelenti számunkra, hogy Almádiban a Team Kaáli telepen vannak még versenyrendezési tartalékok. A kezdő futam 6-10 csomó közötti erősséggel fújó, közel déli szélben zajlott, pályamódosítás nélkül. Az első komolyabb nemzetközi versenyüket futó fiataljaink remekült helyt álltak, minden elismerést megérdemelnek.
A futam végét követően Genf felől sűrű, sötét fellegek gyülekeztek, melyek bőséges esővel érkeztek meg hozzánk. Ha eddig kérdéses volt, miért oly zöld itt a határ, miért olyan dundik a tehenek, hát a válasz ma megérkezett. Bőrig áztunk a két futam között, még szerencse, hogy Rozsda, a logisztikai munkatársak gyöngye erre is készült. Táskájában hármon nebulóra való tartalék vízhatlan felső lapult, így folytatódhattak a kalandok.
A rendezőség a második futamot is elindította, lássuk be nem túl szerencsés pillanatban. A 180-fokra kirakott pályán a rajt előtti percekben 220-fokra legyezett a szél, minek eredményeként a szél felől rajtoló egységek komoly előnyhöz jutottak. A helyzetet az sem könnyítette, hogy a futam alatt a rendezőség módosított a pályán, hiszen a szél gyorsabban mozdult mint a pályarakó motorosok. Megesik az ilyen, komolyabb versenyeken is. A lényeg, hogy kissé frissebb szélben, de újabb futamot teljesítettek a nemzetközi Nacra 15 egységek.
A harmadik futammal is megpróbálkozott a nagyérdemű rendezőség, ám a késői időpontra és a leálló szélre való tekintettel, az akciót inkább egy paszta partira cserélte. Bölcs döntés volt. Az újabb kínálkozó lehetőséget megragadtuk, és nem csak a pocakunkat töltöttük meg, de újabb vidám nemzetközi katamaránosokkal kerültünk közelebbi kapcsolatba.
Vasárnap a megszokott bioritmusunk szerint időben ébredünk hangulatos erdei kempingünkben. És mivel ma Lizi nem készített bundás kenyeret, így a füstriasztó sem szólat meg – menyivel nyugodtabb egy ilyen vasárnap reggel. Falatozás és a bepakolást követően megcéloztuk a kikötőt, bár kissé szokatlan módon. Lencsi ma úgy döntött, hogy a neki oly kedves neoprén ruhája az autón kívül utazzon. Hiszen levegőznie kell, és az sem baj, ha megismer új országokat – hát őaaauuu izéééé, szóval faluba be, faluból ki, határon át, miközben az emberszabású fekete cucc vidáman ugrált a busz oldalán. Soha többet ilyet.
Mielőtt a kikötőbe értünk volna, arra is fény derült, hogy napjaink városi fiataljainak még vannak biológiai ismeretek hiányosságai. A „nézd ott a kertben egy csomó őz” kiálltásra érkező „azok kecskét te gyík arc” válasz legalább is erre utal. Ezek után csoda, hogy időben a kikötőben landoltunk.
Rutinos szerelés, kissé komótosabb öltözést követően a zsűrivel összekacsintva laza késéssel hajóztunk ki. A fokozatosan élénkülő hol északi, hol északkeleti szélben szemrebbenés nélkül hat futamot tartott nekünk a nagyérdemű rendezőség. Minden futamnak volt valami különlegessége, amitől emlékezetes marad számunkra. A napi elsőben Bali és Lizi párosa hozta előző napi remek formáját, és ismét haton belül hajóztak. Majd az utolsó bőszélben túltolták a marketing magasságot, és megfeküdtek. Nagyon rosszkor és szerencsétlenül borultak, mert Lizi térde megsérült. Ám tovább erőltették, aminek pár futammal később kiállás lett a vége. Nesze neked, az első napi dobogós reményeknek lőttek is.
A napi második futamban Betti és Marci tette oda magát már a rajt pillanatától, ami egy második helyet eredményezett – volna, ha nem derül ki, hogy bizony korai rajtosok voltak. Ezt is ki kellett próbálni, hiszen ezért vagyunk itt. Így viszont a mögöttük harmadik helyen érkező Beni és Janka párosa foglalhatta el a második helyet.
A következő futamokban már a 12-16 csomósra frissülő szélben, az egyre növekvő hullámok között, hol Betti és Marci, hol pedig Beni és Janka kapták el jobban a fonalat. Ráadásként ez utóbbi páros több alkalommal igen látványos padlógázas befutással tette felejthetetlenné a futamok végét. De csak addig, míg el nem jött a pillanat, amikor túltolták – estek egyet a keményebb fajtából, majd partra hajóztak a sebeiket nyalogatni.
Gondolhatnánk, hogy ezt már nem lehet ragozni, de mégis. A már közel 18 csomós szélben, a futamok után Betti és Marci gondolta úgy, hogy ez az ideális pillanat, a két trapézos bőszeles vitorlázást gyakorolni. Nos, percekig jó ötletnek tűnt – majd újabb legénység reptetőbemutató vetett véget a vízi huncutságoknak.
Este a házigazdák svájci sajt különlegességekkel kedveskedtek a mezőnynek, amit ki sem hagyhattunk volna. Majd tele pocakkal beugrottunk a helyi ügyeletre, ahol Lizi térdét is ellátták. Talán ennyi izgalom elég is volt egy napra.
Számunkra az utolsó, – hétfői – versenynap kissé korán és zaklatottan indult. A Boldizsár Balázs – Pónácz Liza páros vasárnap délelőtti borulása eredményeként Lizi térde estére bedagadt, és jobbnak láttuk szakorvosnak megmutatni. A vasárnapi éjszakai ügyelet sehol a világon nem egy rapid műfaj, így frankón éjfél lett, mire végeztünk a dokinál. Ám Lizi jó kezekbe került és kapott két csini kék mankót is a drágább fajtából – ha már sportbiztosítással is rendelkezett. Az egészség a legfontosabb, naná, hogy a Nacra Falka egy emberként szorított a bice-bóca lánynak, de sajnos már hétfőre fordult az óra, mire ágyba kerültünk.
A reggeli szállás elhagyással kombinált kikötői utazás kimaxolta a kisbuszunk terhelhetőségét, ám a hófehér paripa remekül bírta a dagadtra pakolás. A kikötőben csilingelő árbócok, télies idő és laza 18 csomós hűvös északi szél fogadott minket. Naná, hogy ilyen körülmények között az egy mólós vízre szállás is komoly kihívást jelentett, nem is ugrotta meg mindenki időben. Mi sem.
Így az első rajtot akadt aki lekéste. Ám a mezőny együtt érzett a későkkel és általános visszahívással moderálta a rendezőség neveletlenségét. Innen azonban már a normál menetrend szerint zajlottak az események, pörögtek a futamok, lengett a szél, jöttek a hullámok, ingerben gazdag napunk volt.
Amint az várható volt, az első nap után még az összetett dobogóért harcoló egységünk Boldizsár Balázs – Pónácz Liza (HUN 285) az utolsó versenynapját a parton töltötte a napot, és apró óvatos mozdulatokkal készítette fel az utazásra a bárkáját. Hozzájuk két futammal a verseny vége elött csatlakozott a Szinessy Benedek – Gazdag-Hornok Janka (HUN 217) duó. Ők már okultak Lizi túlerőltetett térdsérüléséből, és Janka térdzúzódása után egyből a part felé vették az irányt. Okos!
A Bartos Betti – Egervári Marcell (HUN 218) egyre bátrabban hajózott a friss szelekben, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a reggeli két futamban elért 5. és 4. helyük. A későbbi gyengülésben azonban már olykor elvesztették a ritmust. A nap hőse egyértelműen a Dávoti Gréti – Puskás Léna (HUN 241) egyetlen leány párosunk volt. Reggel még a mástól elvehető ruhákkal és az önbizalmuk keresésével voltak elfoglalva, ám kiérve a pályára minden gondot ledobtak a fedélzetről. A szél gyengülésével párhuzamosan a teljesítményük futamról futamra javult, a 8.5.4.2 számsorozat önmagáért beszél.
Három egyesület versenyzője, négy hajóval vett részt – Virág Flóra edző kíséretében – a Swiss Nationals, illetve az European Super Series genfi tavon rendezett eseményén, ahonnan az alábbi eredményekkel tértek haza:
U17 eredmények:
3.helyezett: HUN 218 Bartos Betti – Egervári Marcell (BYC/Katamarán Suli) 110 pont
6.helyezett: HUN 217 Szinessy Benedek – Gazdag-Hornok Janka (Katamarán Suli/Pöff) 157 pont
11.helyezett: HUN 285 Boldizsár Balázs – Pónácz Liza (Katamarán Suli/Katamarán Suli) 218 pont
Összetett eredmények:
8.helyezett: HUN 241 Dávoti Gréti – Puskás Léna (BYC/Katamarán Suli) 99 pont
9.helyezett: HUN 218 Bartos Betti – Egervári Marcell (BYC/Katamarán Suli) 110 pont
14.helyezett: HUN 217 Szinessy Benedek – Gazdag-Hornok Janka (Katamarán Suli/Pöff) 157 pont
20.helyezett: HUN 285 Boldizsár Balázs – Pónácz Liza (Katamarán Suli/Katamarán Suli) 218 pont
A Balatonfüredi Yacht Club volt Optimist versenyző hölgyeire méltán lehetünk büszkék. A Dávoti Gréti – Puskás Léna (BYC/Katamarán Suli) 8., illetve a Bartos Betti – Egervári Marcell (BYC/Katamarán Suli) páros 9. helyezése méltán okot ad az ünneplésre.
Amennyiben hozzátesszük, hogy Betti és Marci U17-ben a dobogó harmadik fokát is meghódította, akkor már kicsit a jövő lehetőségeire felcsillannak.
Fantasztikus teljesítményt nyújtott az utánpótlás Nacra Falka, naná, hogy megérdemelnek egy ráadást. Két hét múlva a helyszín Barcelona, ahol némi nemzetközi edzőtáborozást követően a European Super Series sorozat záró fordulója következik. Ide már újabb egységek csatlakoznak a kis magyar flottához.
Kép és Szöveg: Rozsda