Szuszu és Tockos a Kalóz Magyar Bajnokok 2022-ben – Szuszu beszámolója
Rendhagyó lesz ez a beszámoló…
Hogy miért? Azért, mert ebben az évben már nem lehet rendben semmi.
Nem volt kérdés a tavalyi közös vitorlázásunk (és egyben győzelmünk) után, ha újra komoly kihívás elé nézek Kalózzal és a Kutas nem ér rá, akkor kivel induljak.
Sajnos úgy alakult minden, ahogy… és már a szezon kezdete előtt fel kellett hívjam a Tocit, hogy jöjjön el velem a Bajnokságra. Szerencsémre nem sok gondolkodás után igent mondott és jó előre meg is beszéltük, hogy mikor edzünk, hogyan készülünk fel a versenyre.
Számomra nem volt tiszta, hogy a Junior EB-vel együtt kerül megrendezésre idén az OB, de a cél ugyanaz volt így is, az első három hely valamelyikén végezni, de igazából nyerni!
A Kékszalagig Farky-val készültem és minden más vitorlázást háttérbe szorítottam, a minél szebb eredmény érdekében.
Így aztán, nem maradt más, mint, hogy a Tocival hétről hétre beszéltünk, drukkoltam és figyelemmel követtem lánya, Betti szuper teljesítményét OP-ban. Persze, ahogy lenni szokott az előre megbeszélt edzésnapok kimaradtak, egy kivételével, amit Róka barátomnak köszönök!
Kicsit izgultam amiatt, hogy nagy (itthon szokatlanul nagy) mezőnyben kell újra vitorlázzak, de a Farky megnyugtatott a közös versenyünk után, hogy ez jó lesz nekünk.
Szóval zéró edzés, jó hajó, jó vásznak, jó legénység, Sipi rendezi a versenyt (aki régóta rendezi már a Kalóz OB-kat) és gyenge közepes erősségű szél előrejelzés. Így vágtunk neki a versenynek.
A futamokról részletes beszámolót ne várjatok, mert ez most nem arról szól, ahogy az elején is írtam…
Volt olyan futam, ahol a fél mezőny időn túli lett, volt olyan, ahol nagyon sokan borultak (köztük mi is), még a felkészültebbek közül is. Voltak fekete zászlós korai rajtolók, voltak nagy betlik, voltak nagy hajrák, voltak technikai gondok és komoly német ellenfelek, akik már nincsenek fényévekre tőlünk (legalábbis merem hinni most). Voltak jó és rossz döntések és persze nagy szerencsék is, bukások is.
De a legvégén, ahogy a Sipi is mondta, azok vannak elöl, akik amúgy is elől vitorláznak.
És mi elöl szoktunk vitorlázni! Még, ha ezen a versenyen igazán elől csak egy futamban voltunk! Végig stabilan nem szórva követtük a közvetlen élmezőnyt, akik bizony a 71 hajót számláló mezőnyben tudtak 20-on kívül is menni, akár többször is.
Hogy jó verseny volt-e? Nem igazán. Mármint a vízen.
Hogy miért? Mert a Balatonfüred-Csopak tengely bizony nem a legjobb része a Balatonnak szél és versenyvitorlázás szempontjából, ami nem könnyíti meg a rendezők dolgát, akik mindent próbáltak megtenni, igaz nem mindig sikerült.
Jól vitorláztunk? Nem.
Hogy miért? Mert edzetlenek voltunk és tudom, hogy tudunk jobban is. Minden tekintetben.
Kik voltak a legjobbak? Hirschler Rebiék és Ian (Jani) Ainsle-ék. Ők biztosan jobban vitorláztak nálunk, csak többet hibáztak, vagy nem volt szerencséjük (mondjuk az nekünk sem volt). És persze a német armada élmenői.
Jövőre mi lesz? Nem tudom, mint, ahogy azt sem, hogy ekkora mezőnyben volt-e már másnak ilyen eredménye korábban a magyar kalózosok közül. Egy biztos, jövőre itthon lesz a felnőtt EB, ahol megpróbálunk újfent valami csodát véghez vinni, mert ez most az volt!
Szeretném megköszönni az anyaegyesületünknek a Balatonfüredi Yacht Club-nak, hogy biztosították a meg nem valósult edzésekhez a körülményeket!
Mayer Tivadarnak és a ASE sporttelepnek, hogy a Bajnokság ideje alatt befogadtak minket!
Családjainknak az időt, türelmet és megértést, ami ezen a héten végtelenül fontos volt!
Barátainknak a drukkolást!
Köszi Toci, hogy végig csináltad fél bénán, 50 felett is velem ezt a kalandot (remélem többet nem borulunk fel)!
Végezetül szeretném a győzelmünket Kutassy Lacinak és Családjának ajánlani, mert nélküle most sem ment volna!
Szuszu