Vasas 100. avagy rozsdásodó gondolatok egy családi születésnap apropóján

A napokban egy gálán voltam hivatalos. A VASAS egyesület ünnepelte a 100. születésnapját. Akár ez is lehetne egy tömör hír, pár képpel. De nem fejezem be itt a híradást – már azért sem, mert aminek ott tanúja lehettem, az újra erőt adott a BYC társadalmi munkás életemnek.

A történet egy mélygarázsban kezdődött. Sőt, nem is! Egy ezt a randi megelőző telefonnal. Maya néni hívott, hogy találkozna velem, egy Vasas szülinapi ünnepség kapcsán. Fiatalos hangomból és némi értetlenkedésemből tudomásomra hozta, hogy ő tudja, hogy a BYC jó pár évvel ezelőtt a Vasas egyesület része volt, és a vitorlázó szakosztály már akkor is szép sikereket hozott. És persze azt is tudja, hogy személyem az elnöke, így én kellek neki. Meggyőzött. Majd az általa felsorolt és a füredi lányok által összepakolt ereklyékkel felutaztam a fővárosba találkozni Maya nénivel. Az bizti, hogy szervezni jobban tud mint parkolni, de végül is a Mom park alagsorában egymásra találtunk. Egy igazi tünemény, lelkes, fiatalos, optimista nagymamát ismertem meg benne, aki él hal az egyesületéért. Ahogy én is az enyémért. Megbeszéltük, hogy megmutatjuk a Vasas Családnak a vitorlázókat is és akár mi is lesz, ott leszek az estélyen.

A szavakat tettek követték. Ami azonban ott fogadott, az több volt, mint amit elképzelni mertem. Nehéz szavakkal megfogalmazni, de hátha sikerül, egy próbát megér. A környéket nem lehetett megközelíteni, mindenhol autók és emberek. Mosolygósak! Ez már rám fért. Majd ruhatár és kiállítás következett. Meg a döbbenet. Gyerekkoromból ismerős nagy nevek a sportvilág minden ágazatából. Díjak, kupák, képek írások emlékek. Sokkoló, döbbenetes, és megható. Büszke voltam rá, hogy itt vagyok – még ha egy ámuldozó csepp is voltam a tengerben. Átkelve a kiállításon, a ragyogó sportolókon, fiatalon és idősen, megtaláltam a vitorlázók részlegét is. Nos, ha eddig nem dagadt eléggé a mellem, most már pukkadozni is kezdett. Pazar helyen, méltó környezetben dicsekedtek velünk, az elért eredményeinkkel. De jó is volt átélni. Majd az ültetésnél kiderült, megbecsülik a tetteinket. A laza nyolcvan – vagy tán volt az száz is – asztal között előkelő helyre került a vitorlázók helye. Mellettünk MOB elnök, házelnök, sport szakállamtitkár és volt miniszterelnök osztozott a sportolók örömében. Na ez már valami. ÉS ami igazán meglepetés, többentudták, hogy a a mai BYC még idősebb mint ők, hogy évek óta veretlen a tabellán, és adunk pár olimpikont Londonnak.

Mi kell még egy elnöki szívnek – túlcsordult bennem a lojalitás és a világmegválthatnék. Azért a racionális énem Czene Attila szakállamtitkár sporttársamnak adott pár perc komolyságot a BYC körüli ingatlan mizériában, majd együtt tekintettük meg a 100 éves dicsőséget méltató Vasas filmeket.

Az ilyen pillanatokért érdemes élni. A meglepetések sorozatában a Magyar Posta is kivette a részét, hiszen külön centenáriumi bélyeget adott ki a Vasas 100. születésnapjára, ahogyan korábban az ötvenedikre. Na de majd ha a Balatonfüredi Yacht Club  lesz 150. éves – futott át az agyamon. Addigra lesz új komplett klubház. Addigra átjárunk a Stefánia Vitorlás étterembe a közös telekhatáron levő kis kapun és ha ügyesek leszünk, olimpikonjainkkal ünnepeljük a BYC 150 bélyeget és emlékérmet is.

Tudom, most hogy a tagdíjakat kergetem a tagság kétharmadán, kicsit nehezen hihető az álmodozásom. De talán azért kaptam a tagságtól újabb ciklusra bizalmat elnökségi tagtársaimmal, hogy merjünk álmodni, majd álmokat valóra váltani. Rajtam nem fog múlni, ígérhetem.

Egy diplomatikus pillanatban magára hagytam az ünneplő tömeget, és a kabátomért siettem. Hogy milyen az élet, itt is meglepetés várt. Kaptam egy DVD-t a 100 éves Vasas filmmel és három könyvet. Fügedy Péter : Száz éve már, Vitray Tamás: Vallomások és legendák, Hegyi István: Tíz a százhoz, a Vasas futballcsapatának bajnoki és kupa győzelmei. Naná, hogy viszem fel őket a klubszobánkba a megvásárolt 100 éves Vasas bélyeg társaságában.

Mit is mondhatnék végezetül. Tudom, hogy értékválságos, kissé zavaros hétköznapokat élünk. Ám a sport remek eszköz arra, hogy helyén kezeljük a dolgokat. A múlt a sikerek, a generációk megbecsülése szintén segít ebben. Ne feledjük. Már mi is a történelem részesei vagyunk. Viseljük méltósággal, elődeinkhez méltó módon, büszkeséggel. Van miért.

Rozsda